Egyéni segítő beszélgetések

Módszerek, amiket használok

Módszertanilag a személyközpontú* megközelítés, segítő beszélgetés áll hozzám a legközelebb. A szégyenmentes, tabumentes légkör megteremtése fontos számomra. De szívesen alkalmazok dramatikus gyakorlatokat és facilitálok támogató csoportokat. Fontosnak tartom az információ átadást (pszichoedukáció) is – különösen nők elleni erőszak, szexuális abúzus, trauma hatása (PTSD) és függőség témakörökben – ami alapján informált döntést tud hozni a hozzám forduló felépülési/jobbulási tervét illetően.
Komplex szemléletem, melyet különböző munkatapasztalataimnak köszönhetek (szenvedélybeteg ellátás, gyermekvédelem, nőjogi aktivizmus) lehetővé teszi a helyzetek holisztikus megközelítését.

Speciális témák amivel gyakran keresnek:

• Traumás szülésélmény feldolgozás 
• A nők elleni erőszak és elnyomás különböző formái – ideértve a szülészeti erőszakot is – azok traumatizáló hatásának megjelenése és az attól való szabadulás.
• A gyerekkori szexuális abúzus és annak szerteágazó felnőttkori hatása.
• Szexuális abúzus túlélők szülésre, anyaságra való felkészülésének segítése a triggerek szempontjából és lelki kísérése ezen időszak alatt.
• Traumatudatós nőgyógyászati és szülészeti ellátás kialakításának feltételei és az ehhez szükséges képzés. 
• Női szerhasználat és a függőség egyéb formái.

*személyközpontú segítés – A pszichológia három nagy irányzatából a humanisztikus pszichológiai irányzathoz tartozó módszertan, amit Carl Rogers dolgozott ki.

Egy személyközpontú segítő kerüli a diagnosztizálást, címkézést, törekszik a kapcsolat szimmetriájára. Belehelyezkedik a kliens belső világába, abból indul ki, és a mentén halad. Nem mint szakértők, hanem kísérőként bábáskodik a folyamat mellett. A személyközpontú segítő szerephez szorosan hozzá kapcsolódik a hitelesség: a terapeuta nyílt, kifejezi érzelmeit, őszinte. Rogers a feltétel nélküli pozitív elfogadást tekinti a változás kulcsának. Nem technikákban hisz, hanem magában a kapcsolatban. Ez hozza létre a pozitív változást. A humanisztikus pszichológia abban is újat alkotott, hogy hitt az egyén növekedési potenciáljában, ami egyfajta alapvető, mindannyiunkban benne rejlő, belső törekvés a fejlődésre. Megfelelő környezetben ez a potenciál segít minket az önmegvalósításban. Rogers egy szabad, felelősségteljes embert ír le, aki nem rabja se a múltjának, se az ösztöneinek, hanem folyamatos változásban van, miközben bízhat belső erejében, növekedésében, potelciáljában.